Beilleszkedési nehézségek, magatartási zavarok

A magatartászavar meghatározása igen nehéz, sokoldalú, nem lehet egyértelműen definiálni – több értelmezés ismert, de ezen meghatározások és a mögöttük rejlő tartalmak nagyban függenek a nézőponttól. Megközelíthetjük többféle szempontból a problémát, s ezek a különböző megközelítések nagy segítséget nyújtanak a viselkedési zavarokkal küzdő gyerekekkel való terápia során:

  • pedagógiai (a vizsgálat középpontjában az oktatással, neveléssel kapcsolatos problémák, illetve rendellenességek állnak);
  • pszichológiai (pszichés folyamatokat helyez a középpontba);
  • pszichiátriai (orvosi, biológiai szemlélet) megközelítés.

 

Hiperkinetikus zavarok:

Már az első öt évben kialakuló tünet-együttes.

Jellemzői: figyelmetlenség, tevékenységek csapongás, kitartás nagyfokú hiánya, nagymértékű impulzivitás, megfontolatlanság, a szabályok gyakori megszegése. Gyakori a kognitív működések zavara, a nyelvi és motoros képességek megkésett fejlődése.

 

Magatartási zavarok:

Jellemzői: a viselkedés jelentősen eltér az adott életkorban elvárhatótól, agresszív, vagy dacos magatartás, a szociális elvárásokat rendszerint áthágja, indulatkitörések, nagyfokú harciasság, erőfitogtatás, durva bánásmód a környezetével.

 

Kevert magatartási zavarok:

A fennálló agresszív, vagy kihívó magatartás keveredik depresszióval szorongással, vagy egyéb érzelmi zavarral.

 

Emocionális zavarok, amelyek gyermekkorban kezdődnek:

Jellemzői: erős stressz az otthontól, iskolától, személyektől, tárgyaktól való elvárástól, túlzott aggódás szeretett személyek, tárgyak elvesztésétől, rossz álmok. Szokatlanul erős szorongás lép fel.

 

A szocializáció gyermekkorban kezdődő zavarai:

A szociális funkciók rendellenessége. A legtöbb esetben súlyos környezeti tényezők befolyásolják kialakulását, pl.: szelektív mutizmus (bizonyos helyzetekben nagyon jó a beszédkészsége, máskor pedig nem beszél).

 

TIC zavarok:

Önkéntelen, gyors, visszatérő nem ritmusos mozgás, vagy hangadás. (bizonyos szavak ismétlése, huhogás). Ezek a tevékenységek rendszerint céltalanok.

 

Kezelést tekintve, fontos a megfelelő terápia kiválasztása, amely problémafüggő, mindenképp kérje szakember segítségét