Önismeret, kicsit másképp!

Lehetséges-e megismerni önmagunkat?

Tesszük fel a kérdést sokan, sokféleképpen magunknak vagy választunk önismereti kurzusokat, olvasunk könyveket szakirodalmat. Töltünk sok időt azzal, hogy korábbi helyzetek által kiváltott viselkedéseinkre, érzéseinkre próbálunk emlékezni és ezek összegzéséből következtetéseket levonni.

Érdemes-e ilyenformán törekedni önmagunk megismerésére, vagy másképp kellene feltenni magunknak a kérdést?!

A viselkedéstan annak idején kijelentette, hogy az élő szervezet fekete doboz, amibe ingerek mennek be válaszok jönnek ki belőle, és nem megismerhető ami a dobozban folyik. Ma már azt gondoljuk: a gondolkodás belső viselkedés, azaz képzeleti szinten megvalósított
szimbolikus műveletek sora, amelyre szintén vonatkoznak a viselkedéssel kapcsolatban feltárt sajátosságok.

Vagyis az önismeret valami olyasmi, hogy ingerhelyzet ismeretében, korábbi megfigyeléseinkre építve megjósolhatjuk cselekedeteinket, gondolatainkat, érzéseinket. Az ismétlődő gondolataink, szokások, melyek megismerhetőek. Vagyis ha valaki megfigyel bennünket, és sok alkalommal regisztrálja, ahogy félénken viselkedtünk, akkor mondhatja ránk, hogy ezek szerint félénkek vagyunk.

De ki garantálja, hogy legközelebb is félénkek leszünk?

Az igazi önismeret nem a viselkedések valószínűségének összegzése. Nem az az értelmes kérdés, hogy milyenek vagyunk, hanem, hogy hová tartunk és milyenekké szeretnénk válni. Az önismeret valami előremutató terv, amelynek legfontosabb része, hogy a terv egyben mozgósít is a terv végrehajtására.

Álljon itt egy szemléletes példa:

Lehet-e a repülő madárról azt kérdezni hol van? Amint odamutatunk már nincs is ott. Az értelmes kérdés tehát az, hogy merre tart? Az ember is egy folyton változó, valamilyen célokra törő lény, és az önismeretnek ezt a mozgásban levését kell megragadnia a statikus leírás helyett.
Ebben segít a “Viselkedj úgy amilyen lenni szeretnél” elv! Nagyon egyszerűen fogalmazva ez azt jelenti, hogy olyan döntéseket hozunk és úgy
viselkedünk, mintha már elértük volna azt, amit el szeretnénk egy, kettő, vagy öt év múlva.

Az élet nincs előre megírva, azt mi írjuk a tetteinkkel. Az lesz amit teszünk. De miért ne cselekednénk célszerűen? A cél a jövő amilyennek elképzeljük! Aki házat épít, az kész terv alapján, már csak rakja a téglákat. A jövő a tervrajzon megszületett, csak jelenné kell tenni, amihez rengeteg apró lépés vezet! Pontosan ez történik, amikor kitűzzük, hogy szeretnénk pozitív önértékelésű, sikeres emberek lenni. Ez a tervrajz, amikből felépül a jövő: a tetteink.

Ha nem cselekedjük meg őket nem lesz ház! Ennek fényében érdemesebb dinamikus önismeretről beszélni, vagyis nézzük az embert, aki
éppen elmozdul a kívánt irányba. Ha képes a kívánt módon viselkedni, akkor ő az adott pillanatban nemcsak „olyan”, hanem „az“ is.

Az ember azzá tud válni, aminek hiszi magát! Amennyiben bővebben érdekli a téma, ajánlom figyelmébe, Szendi Gábor: Párbajok nélkül című könyvét.

Somogyi Kata

Pszichológus, pár- és családterapeuta

(gyerek, serdülő, pár- és családterápia)

(Budán (XII), Dorogon vagy Online)